Bill Nighy, known as an agony uncle, is at the forefront of the growing trend of celebrity podcasts.

Bill Nighy, known as an agony uncle, is at the forefront of the growing trend of celebrity podcasts.

Bill Nighy szingli, soha nem olvasott önsegítő könyvet, és soha nem tervezett színésszé válni. Egyszer átmenetileg elvesztette a hallását, miután wc-papírt tömött a fülébe, hogy segítsen aludni. Hálószobájában redőnyök vannak függönyök helyett, és nem tartja számon, hogy mikor kel fel. Ha meghívják egy vacsorapartira, hozhat exfoliáló termékeket – de ne is fáradj, hogy meghívd, mert úgyse megjelenik. Ügyes a krémek készítésében, de kerüli a főzést, mert egyedül él, és szerinte az "túl szomorú" érzést keltene.

A Surrey-ben született színész annyira híres éles öltönyeiről, mint egyedi tehetségéről, hogy teljesen beleéli magát a szerepbe, miközben mégis vitathatatlanul önmaga marad. Most, közel 50 évvel karrierje kezdete után, Nighy végre saját személyiségét játssza. Egy új, "Ill-advised" (Megfontolatlan) című podcastben a 75 éves színész "agony uncle"-ként (bölcs tanácsadóként) szolgál, tanácsokat és személyes titkokat oszt meg a hallgatókkal Olaszországtól Mongóliáig Skóciáig. A műsort "a ügyetlen és kínos emberek menedékeként" írja le, és csendesen az év kultuszpodcastjévé válik. A legújabb epizódban Nighy már azon is viccelődött, hogy árut is forgalmaznak a show kapcsán.

A múlt hónapban indult podcast számos témát ölel fel – a partik elkerülésétől a "Miért nem szeret a lovam?" kérdéséig. Tanácsai társalgásosak, nagylelkűek és gyakran bizonytalanok, meghintve védjegyének számító öniróniával. Minden epizód több okkal kezdődik, amiért nem szabad komolyan venni a szavát.

A hallgatók a tanácsok miatt kapcsolódnak be – mint elnéző álmatlanság elleni gyógymódja, amely egy Marmite szendvicset, kétféle süteményt és egy jó könyvet foglal magában – de sokan maradnak bolyongó élettörténetei miatt. Elmeséli, hogyan hagyta el otthonát egy Bob Dylan-album inspirálta, és később végül Dylan egyik szájharmonikája a tulajdona (az egyetlen másik ember, akinek van egy, Carla Bruni, aki állítólag még mindig "harcol" Nicolas Sarkozyval miatta). Megosztja azt is, hogy a Marmite-ot filmkörnyezetbe csempésző szokása miatt kétszer is megállították a heathrow-i vámnál, és a sajátos izgágságának eredetét – ami idegesség és az "nem tudok játszani" elrejtésének módjának keveréke – ami miatt Donald Sinden egyszer úgy hívta, hogy ő az első színész, aki "a lábával játszik". Tanácsai lebilincselőek és kacskaringósak, de mindig éles szélűek. Gyanítható, hogy a Marmite iránti szeretete köze lehet egyedülálló státuszához.

A hírességek podcastjai nem újdonság – sőt, mindenhol vannak. Még Tom Hanks, Hollywood egyik legmagánéletibb sztárja is feltűnt három különböző podcastben idén. Akár vendégként, akár házigazdaként, a podcastok a hírességi kör másik részévé váltak, lehetővé téve a sztárok számára, hogy nagyobb kontrollt gyakoroljanak saját narratívájuk felett.

Ben Kerr, a Cold Glass Productions vezérigazgatója, amely a Nicholas Grimshaw és Angela Hartnett által vezetett "Dish" ételpodcastot készíti, azt mondja, a podcastok lehetővé teszik a hírességek számára, hogy saját történeteiket formálják. "A legjobb hírességvezette podcastok olyan érzést keltenek, mintha egy intim térben lennél, és része lennél valami nagyobbnak," magyarázza. A streaming elterjedésével "hiányoznak azok a nagy, a TV köré gyűlős pillanatok" a hasonló gondolkodású közönséggel.

Példák közé tartozik Stanley Tucci, aki a pandémia alatt viral lett Negroni receptjeivel, vagy a "Fashion Neurosis with Bella Freud" sikere, ahol Sigmund Freud dédunokája meghitt történeteket hallgat meg A-listás sztároktól, amikor egy kanapén heverésznek – nem is említve olyan műsorokat, mint a "Celebrity Traitors". Kerr megjegyzi: "A legsikeresebb műsorok nem mindig a legszimpatikusabb hírességeké, hanem azoké, akiknek van érzékük a mókára, az őszinteségre és a személyiségre. Bill esetében ez egy stílusos ember sajátos tekintélye."

Ami azt illeti, hogy egyes podcastok miért sikeresek, mások meg nem... "Nem hiszem, hogy önszelekcióról van szó," mondja Kerr. "De arról is szól, hogy megfelelő perspektívát kínáljunk az emberek bevonására." Nighy részvétel segít – egy olyan férfié, aki meglepően drogelutas, mégis élvez "a baszott szót bemondani a mikrofonba". Johnny Flynn színész, aki 2020-ban Nighy-val játszott az "Emma" adaptációjában, nemcsak "az egyik legjobb embernek" írja le, akivel valaha találkozott, hanem "mélyen őszinte és kedvesnek". A Guardiannak elmondja: "Arra emlékeztet mindenkit, akivel együtt dolgozik, hogy mi az élet valódi értelme."

"Egy olyan korban élünk, az emberek magányosabbak, mint valaha, több változással – legyen szó életmódról vagy technológiáról –, mint valaha," mondja Kerr. "Társaságot keresünk, barátainkkal akarunk időt tölteni, és egy jó podcast ilyen érzést kelthet."

A médium hitelessége miatt úgy tűnik, mintha közvetlenül hozzád beszélne, annak ellenére, hogy egyirányú a kapcsolat – mintha egy meleg fürdőt osztanál meg vele. Ahogy Flynn összegzi: "Bill öt perc alatt mindenki bizalmasa lesz."

Bill Nighy életvezetési szabályai

- A gallérok legyenek hosszúak. A széttárt gallérok "nyugtalanítják", az alacsony derekú nadrágok "felkavarók".
- A szemüvegek azért vannak, hogy mögé bújjon. Kerüld a színes kereteket. Saját fekete keretes szemüvegét a Cutler and Gross-tól szerezte.
- Minden férfi birtokolnia kell egy navy öltönyt…
- …és Levi’s 501-es farmert – "csak ne legyen túl szűk – ne legyél fura."
- A tetováláshoz minimális életkor 12 év legyen.
- Egyetlen férfi se viseljen linnt, és soha ne menjen zokni nélkül.
- A "beverage" (ital), "moist" (nedves) és "sheathed" (hüvelybe zárt) szavakat mind tiltsák be.

Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen Íme egy lista a GYIK-ekről Bill Nighy agony uncle szerepéről a hírességi podcastok világában



Általános, Kezdő Kérdések



1. Ki Bill Nighy és mi az az agony uncle?

Bill Nighy egy neves brit színész. Az agony uncle egy brit kifejezés egy olyan személyre, aki – gyakran rovatvezető vagy műsorvezető – tanácsokat ad és együttérzően meghallgatja az emberek személyes problémáit.



2. Miről szól Bill Nighy podcastja?

Podcastja, a "Where There's A Will, There's A Wake" (Aki akarja, az talál módot... egy gyászszertartásra) egyedi kiindulópontú: a vendégek a saját fantázia temetésüket tervezik meg. Bár nem egy hagyományos tanácsadó podcast, gondolkodóra, szellemes és empatikus házigazdai szerepe hasonlatossá tette egy modern agony uncle-hez, teremtve egy mély, életigenlő beszélgetések helyét.



3. Miért olyan népszerűek most a hírességek podcastjai, mint az övé?

Egyfajta meghitt, szűrő nélküli hozzáférést kínálnak a közismert személyiségekhez. A hallgatók személyes kapcsolatot éreznek, amikor kedvenc sztárjaikat laza, mély vagy humoros beszélgetésekben hallják, nem pedig megírt szerepekben.



4. Mi az előnye az ilyen típusú podcastok hallgatásának?

Vigasztaló, gondolatébresztő és meglepően felemelő lehet. Elgondolkodtat a saját életedről és kapcsolataidról, gyakran egy jó adag humorral, ami az agony uncle klasszikus funkciója.



Mélyebb, Haladó Kérdések



5. Miben különbözik Bill Nighy stílusa a hagyományos tanácsadó rovatíróétól?

Nem ad közvetlen utasításokat (tedd ezt, ne azt). Ehelyett melegség és kíváncsiság légkörét teremti, lehetővé téve a vendégek számára, hogy a beszélgetés során saját belátásukra tegyenek szert. Inkább a felfedezésről szól, mint a előírásról.



6. Mi vonzó abban, hogy egy híresség vezet egy tanácsadó stílusú műsort?

Hírnevük kezdeti vonzerőt jelent, de valódi képességük – Nighy esetében intelligenciája, szelleme és empátiája – az, ami a hallgatókat leköti. Az ő egyedi nézőpontjuk érdekel minket az egyetemes emberi problémákra.



7. Mi egy gyakori kihívás az ilyen típusú hírességvezette podcastok számára?

A legnagyobb kihívás a hitelesség és a előadás egyensúlyban tartása. A házigazdának valóban el kell köteleződnie, nem csak szerepet kell játszania, különben a tanácsok és beszélgetések mesterkéltnek tűnhetnek, és elveszítik a közönség bizalmát.



8. Tudnál példát mondani az ő agony uncle stílusára működés közben?

A podcastján gyakran...