Egy makacs és népszerű hit szerint a múltban a nők egyenlő vagy akár felsőbbrendű státuszt élveztek a férfiakkal szemben, ami boldogabb és békésebb társadalmakat eredményezett. Aztán megjelent a patriarchátus, konfliktusokat és elnyomást hozva, és formálva a ma ismert világot.
A matriarchátus és patriarchátus teljes ellentéteként való felfogása, egyértelmű váltással az egyikről a másikra, a 19. századi marxista gondolkodásból ered, és kevés bizonyítékkal került be az archeológiába, majd végül elterjedt a köztudatban.
Az antropológusok gyakran kételkedőbbek voltak. Megfigyelték a nemi szerepek nagy változatosságát mind a modern, mind a történelmi társadalmakban, és gyanították, hogy ez a sokféleség az őskorban is általános volt. Azonban ezt nehéz volt bizonyítani, részben azért, mert a biológiai nem – nem is beszélve a társadalmi nemről – meghatározása ősmaradványokból nehézkes volt. Ez mintegy húsz évvel ezelőtt megváltozott.
Az ősi DNS-forradalom – azaz a képesség, hogy DNS-t nyerjünk ki és elemezzünk régi csontokból – hirtelen lehetővé tette a rég elhunyt egyének nemének megállapítását és rokonsági kapcsolataik nyomon követését. A csontok és fogak kémiai elemzése, különösen bizonyos izotópok aránya, feltárta, hogy az emberek vándoroltak-e régiók között vagy változtattak-e étrendjüket. Ezek az új eszközök azt mutatják, hogy a változatos nemi viszonyok valóban gyakoriak voltak az őskorban, és nem történt hirtelen váltás egyik rendszerről a másikra.
A marxista nézet, amelyet gyakran Friedrich Engelsnek tulajdonítanak, azt vetette fel, hogy az emberek egyenlőként éltek, amíg a mezőgazdaság körülbelül 10 000 évvel ezelőtt elterjedt a Közel-Keletről. A földművelés letelepedett életmódhoz és vagyon felhalmozásához vezetett, ami védelemre és öröklési szabályokra szorult. Ahogy nőtt a népesség, a férfiak uralták a kialakuló elitket, részben a háborúskodásban betöltött szerepük miatt, és a vagyon kezdett apai ágon öröklődni. A nők gyakran a férjük családjához költöztek, és a női elnyomás e változások mellékterméke lett.
Egy alternatív elmélet a litván archeológus, Marija Gimbutastól az 1960-as években azt sugallta, hogy a nőközpontú társadalmak Európában tovább fennmaradtak – körülbelül 5000 évvel ezelőttig –, amikor is a sztyeppékről érkező patriarchális nomádok megdöntötték őket.
A matrilineáris (anyai ági öröklés) és a matrilokális (nők a saját rokonaiknál maradnak) gyakran együtt járnak, és összefüggnek a magasabb női státusszal és befolyással. 2017-ben amerikai genetikusok bizonyítékot találtak egy elit matrilineáris csoportra Új-Mexikó Chaco Canyonjában, amely a 10. század körül 300 éven át fennállt. Aztán júniusban kínai kutatók hasonló, több mint 3000 évvel korábbi matrilineáris földművelő közösségről számoltak be Kelet-Kínában. Ezek a felfedezések másokkal együtt azt jelzik, hogy matrilineáris társadalmak léteztek minden lakott kontinensen, legalábbis a mezőgazdaság kezdete óta.
Azonban még a matrilineáris társadalmakban sem mindig a nők birtokolják a döntéshozatali hatalmat; az gyakran a testvéreiké, nem a férjeiké. Mivel az ősi DNS és izotópok keveset árulnak el a nők tényleges befolyásáról, az őskori nemi dinamikák még mindig vita tárgyát képezik. Ez a kutatás arra késztette a szakértőket, hogy újragondolják, mit is jelent a "hatalom". Ha egy férfi uralkodó női társa pártfogásával és tanácsával formálta a környezetét, vagy a háttérben befolyásolta politikáját, vajon kevésbé volt hatalmas?
Az archeológusok számos bronzkori párt azonosítottak, akik együtt uralkodtak – a sztyeppei nomádok Európába érkezése után –, és a későbbi történelmi feljegyzések szerint elit nők hasonló módon gyakoroltak befolyást a döntéshozatalra különböző kontinenseken. Valószínű, hogy korábban is így tettek.
Sőt, a nők lágy hatalom gyakorlása a férfiuralom alatt álló társadalmakban talán még a Homo sapiens előtt is megjelent. A 2022-es, nemről és genderről szóló "Different" című könyvében Frans de Waal primatológus elmeséli, hogyan juttatott helyet Mama, egy alfa nőstény csimpánz egy utódnak az alfa hím – aki nála magasabb rangú volt – mellett egy csókkal.
Az utóbbi időkben egy másik felismerés is felmerült. Bár Engels talán általánosságban helyesen kötötte össze a vagyont az apai ági rendszerekkel, más tényezők is befolyásolták a nemi dinamikákat, mint például a társadalom megélhetési módja. Februárban kínai és brit kutatók megjegyezték, hogy a tradicionálisan matrilineáris tibeti falvak az elmúlt 70 évben semlegesebb nemi megkülönböztetés felé mozdultak, ahogy átálltak a mezőgazdasági gazdálkodásról a piacgazdaságra.
A konfliktusnak is szerepe van. Carol Ember yale-i antropológus szerint, bár a matrilokális és patrilokális társadalmak egyaránt hajlamosak a háborúskodásra, a belső viszály – ellentétben a külső háborúkkal – hajlamos a patrilokalitás felé terelni a társadalmakat, mivel a viszálykodó klánok előnyben részesítik, ha a fiaikat közel tartják.
Eközben egyre több bizonyíték utal arra, hogy az őskori nők harcoltak, vadásztak és sámánokként szolgáltak. Semmilyen szerep vagy pozíció nem volt egyetemesen vagy örökre elzárva előttük. És bár a női vezetők talán nem voltak gyakoriak, de nem is voltak teljesen hiányzók. A dublini Trinity College friss ősi DNS-kutatása szerint a vaskorban, amikor a kelta törzsek uralták a szigetet, Nagy-Britanniában is voltak legalább kisebb matrilineáris társadalmi zsebek. A női harcosok régészeti leletei és a rómaiak beszámolói a női törzsfőnökökről együtt azt sugallják, hogy a kelta nők kemény és lágy hatalmat egyaránt gyakorolhattak.
Matrilineáris társadalmak ma is léteznek, mint Kína Mosuo népe és Arizona Hopi népe, a Chaco Canyon-i klánok leszármazottai. Számuk csökken, ahogy a nemzeti kormányok patriarchális normákat erősítenek, de emlékeztetnek arra, hogy egyes múltbeli társadalmak nagyobb nemi egyenlőség felé hajlottak, mint sok modern társadalom, és hogy minden társadalom képes fejlődni.
További olvasnivaló:
- "Different: What Apes Can Teach Us About Gender" by Frans de Waal (Granta, £10.99)
- "The Patriarchs: How Men Came to Rule" by Angela Saini (4th Estate, £10.99)
- "Eve: How The Female Body Drove 200 Million Years of Human Evolution" by Cat Bohannon (Penguin, £12.99)
Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen. Íme egy lista gyakran ismételt kérdésekről a nemi egyenlőségről az őskorban, egyértelmű és tömör válaszokkal.
Alapvető definíciós kérdések
1. Mit is jelent valójában az őstörténelem?
Az őstörténelem az írásos rendszerek feltalálása előtti hatalmas időszakra vonatkozik az emberi történelemben. Mindent magában foglal a legkorábbi emberektől az első civilizációk felemelkedéséig.
2. Szóval az őstörténelem a férfiak és nők közötti egyenlőség kora volt?
A bizonyítékok arra utalnak, hogy valószínűleg egyenlőbb volt, mint sok későbbi társadalom, de nem olyan értelemben, ahogyan ma az egyenlőségre gondolunk. Valószínűleg inkább kiegészítő szerepekről volt szó, ahol mind a férfiak, mind a nők munkája elengedhetetlen volt a túléléshez, nem pedig arról, hogy az egyik nem uralta a másikat.
3. Hogyan tudhatjuk meg egyáltalán, milyen volt az élet akkoriban, ha nincs írás?
Az archeológusok olyan nyomokat használnak, mint a temetkezési helyek, leletek és a modern vadászó-gyűjtögető társadalmak tanulmányozása, hogy megalapozott feltételezéseket alkossanak a társadalmi szerkezetekről.
Mindennapi élet és szerepek
4. Csak "férfi a vadász, nő a gyűjtögető" volt?
Ez egy leegyszerűsítés. Bár a férfiak gyakran nagyobb vadat vadásztak, a nők általában a növényi élelmiszerek elsődleges gyűjtői voltak, amelyek a kalóriák nagy részét biztosították. A bizonyítékok azt is mutatják, hogy a nők kisebb vadakra vadásztak, és egyes társadalmakban még nagyobbakra is. Mindkét szerep létfontosságú volt.
5. Volt-e a nőknek hatalma vagy befolyása az őskori csoportokban?
Igen, valószínűleg nagyon is sok. Mint az élelem elsődleges gyűjtői és gyakori feldolgozói, jelentős gazdasági befolyással bírtak. Növényismeretük, gyógyszerészeti és gyermeknevelési tudásuk létfontosságú volt a csoport túléléséhez. Sok társadalomban a rokonságot az anyai ágon követték nyomon.
6. Mi a helyzet a fizikai erővel? Az nem tette dominánssá a férfiakat?
Bár a férfiak gyakran fizikailag erősebbek voltak, az őskori túlélés ugyanúgy függött a kitartástól, a tudástól és az együttműködéstől. Egy nő képessége, hogy tápláló növényeket gyűjtsön, és létfontosságú szerepe a reprodukcióban egyaránt értékes volt a csoport hosszú távú túlélése szempontjából.
Bizonyítékok és bonyolultságok
7. Vannak olyan régészeti leletek, amelyek a nemi egyenlőségre utalnak?
Igen. A leghíresebb bizonyítékok közé tartoznak:
