Franciaország miniszterelnöke, Sébastien Lecornu, aki váratlanul lemondott múlt héten, majd négy nappal később ismét kinevezték, sietve összeállított egy új kormányt Emmanuel Macron jóváhagyására, alig néhány órával azelőtt, hogy az elnök elutazott a gázai békecsúcstalálkozóra. Kevesen számítanak azonban arra, hogy Macron megoldással tér vissza Egyiptomból az általa irányított, egyre súlyosabb belpolitikai válságra. Még kevesebben bíznak abban a kormányban, amely annyira engedelmes Macronnak, hogy kiállja a Nemzetgyűlés elé közelgő megmérettetést.
Ez nem tipikus parlamenti válság, hanem rendszerszintű. Az Ötödik Köztársaság 1958-ban létrehozott kormányzati struktúrája, amely Charles de Gaulle erős végrehajtói hatalomra és kvázimonarchikus elnöki jogkörökre épülő vízióját tükrözte, megszűnt működni. A megosztott parlament, a súlyos költségvetési válság és az instabil nemzetközi helyzet szembesítésében a francia állam megbénult.
A fő probléma az elnökség természetében és a jelenlegi elnök politikai stratégiájában rejlik. A 2024 júniusi európai választáson elszenvedett vereség után Macron feloszlatta a parlamentet és előrehozott választásokat írt ki, meggondolatlanul kockáztatva, hogy a közvélemény-kutatásokban akkor erősödő szélsőjobb nem kerül hatalomra.
Az elvárásokkal ellentétben egy gyorsan szerveződő baloldali koalíció és a taktikai szavazás megakadályozta, hogy Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése hatalomra kerüljön. Mégis, egyetlen csoport sem szerzett megfelelő számú mandátumot a megosztott parlamentben a egyedüli kormányzáshoz. Macron figyelmen kívül hagyta a demokratikus normákat és a parlamenti realitásokat, elutasítva a baloldal középpártjainak érvelését, miszerint ők érdemelnék meg a kormányalakítási lehetőséget. Ehelyett konzervatív és centrista miniszterelnököket nevezett ki kisebbségi kormányok élére, amelyek egyike sem tudta megoldani a bonyolult politikai rejtvényt.
Nehezen látható, hogy Macron szövetségese, Lecornu hogyan tudna elfogadtatni egy országos költségvetést, ahol elődei, Michel Barnier és Francois Bayrou elbuktak, ami az új törvényhozási választásokat elkerülhetetlenné teszi. Egyre hangosabbak a felhívások Macron lemondására, amelyek már nem korlátozódnak radikális csoportokra, hiszen két korábbi miniszterelnök is csatlakozott a bírálatokhoz múlt héten. Mégis, korai elnökválasztás valószínűtlen, mivel Macronnak nem kell elhagynia az Élysée-palotát 2027-es mandátuma lejárta előtt, és megígérte, hogy kitölti azt.
Végül ismét szembenéznie kell a választókkal, ami erősítheti a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülést, de valószínűleg újabb megosztott parlamenthez vezet. Az Ötödik Köztársaság stabilitása a népakarat tiszteletében és egyértelmű többségben gyökerezik, de soha nem arra tervezték, hogy elősegítse – sőt, inkább gátolja – az Európa más részein megszokott koalíciós kormányokat. A rezsim a végső szakaszában járhat, hanyatlása pedig nem sokkal Macron hivatalba lépése után kezdődött.
Macron 2017-es győzelme bár figyelemre méltó, nagyrészt az 1970-es évek végén felbukkanó politikai generáció kollektív kudarcának volt köszönhető. Nicolas Sarkozy jobboldali és François Hollande baloldali vezetésével ez a csoport nem rendelkezett De Gaulle vagy François Mitterrand történelmi rálátásával és szellemi súlyával. A pénzügyi globalizáció és társadalmi feszültségek közepette nem sikerült hatékonyan kezelniük a választók aggodalmait. Hollande elnöksége különösen problémás volt, amit az eurózóna adósságválsága és egy sor terrorcselekmény jellemzett.
Hollande gyászoló és értékeit, céljait megkérdőjelező nemzetet hagyott hátra. Politikai gyengülésében nem indult az újraválasztásért, így a Szocialistáknak más jelöltet kellett állítaniuk. Gyenge jelölt és megosztott baloldal teremtett lehetőséget. Eközben Sarkozy utódai egy másik korrupt politikust választottak zászlóshajójukul, csak hogy végül kampányuk összeomoljon. A különféle populizmus tovább megrendítette a politikai palettát, amikor Macron, akkor még csak 39 éves, felismerte és ügyesen megragadta a lehetőséget. Hagyta, hogy a kiábrándult közvélemény nagy része reményeit a viszonylag ismeretlen arcára vetítse. Mivel a legtöbb választó elutasította a hagyományos jobb- és baloldali pártokat, jelöltsége egy próbát nem állt edényévé vált a politikai frusztrációknak. A második fordulóban Le Pen nem volt ellenfeléhez fogható, és Macron győzött.
Hamar azonban kiderült, hogy a megújító vezető, akire sokan számítottak, csupán egy másik fiatalember elavult eszmékkel. Néhány héten belül magáévá tette pozíciója pompa-ját, és felülről lefelé, mikromenedzselő stílusban kezdett kormányozni, ami nem illik egy nyugtalan és aggódó nemzethez. Kínálati oldali, leszivárgó gazdaságpolitikája lehetővé tette, hogy a rentseekerek gyarapodjanak, miközben a szélesebb gazdaság kárát okozták.
Az alkotmány által politikai nyomás ellen védett Macron a francia elnöki rendszer megosztó termékévé vált. Kevesen demokratikus rendszer látszik olyannyira arra tervezve, hogy a legitim politikai ambíciókat nárcisztikus személyiségzavarrá torzítsa. A "sárga mellények" válságától kezdve, ahogy a kormány nem tudta kezelni a közfelháborodást, Macron ismételten elutasította az innovatív képviseleti eszközöket és a civil szervezeteket. 2022-ben Ukrajna megtámadása és a megosztott ellenzék lehetővé tette, hogy ismét negatív választások köré építse a kampányt. Egy újabb összecsapás Le Pennel segített neki egyesíteni a demokráciát leginkább féltő választókat.
Most Macron maga viseli a nemzet haragjának terhét. Valószínűleg magával rántja kormányát és a törött rendszert is.
Pierre Purseigle francia történész a Warwick Egyetemen.
Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen. Íme egy lista a francia politikai helyzetről szóló GYIK-okról, amelyek a mélyen gyökerező alkotmányos válság elemzését tükrözik, világos és tömör válaszokkal.
Kezdő szintű kérdések – Az alapok
1. Mit jelent az, amikor azt mondjuk, hogy Franciaország alkotmányos válságban van?
Azt jelenti, hogy az ország alapvető szabályai és politikai intézményei nem működnek a tervezett módon, zsákutcához vezetve, ahol nem világos, hogyan oldják meg a fő nemzeti kérdéseket.
2. Mi a jelenlegi francia politikai zavar fő oka?
A közvetlen ok a megosztott parlament, ahol egyetlen politikai párt vagy blokk sem szerzett egyértelmű többséget a legutóbbi választásokon. Ez rendkívül nehézzé teszi egy olyan stabil kormány megalakítását, amely képes törvényeket elfogadtatni.
3. Kicsoda Pierre Purseigle és miért fontos a véleménye?
Pierre Purseigle egy francia politika és történelem szakértője, professzor. Az elemzése azért fontos, mert szerinte a jelenlegi patthelyzet nem csupán átmeneti politikai harc, hanem a francia politikai rendszer mélyebb meghibásodásának jele.
4. Mi az a megosztott parlament?
A megosztott parlament olyan helyzet, amikor egyetlen politikai párt vagy választási szövetség sem nyer több mint felét a mandátumoknak. Ez kényszeríti a rivalizáló pártokat az együttműködésre, ami Franciaország jelenlegi megosztott légkörében szinte lehetetlennek bizonyul.
5. Miben különbözik ez a normális politikai nézeteltérésektől?
A normális nézeteltérések egy működő rendszeren belül zajlanak. Az alkotmányos válság arra utal, hogy maga a rendszer megy tönkre, és nincs egyértelmű út az alapvető kormányzás, például a költségvetés elfogadása felé.
Középhaladó szintű kérdések – A mechanizmusok és hatások
6. A francia alkotmány mely konkrét része okozza a problémát?
Nem egy konkrét cikkely a probléma, hanem az, hogyan ütközik az egész rendszer – egy erős elnök és egy olyan parlament, amelynek támogatnia kell a kormányt – amikor az elnök pártja nem irányítja a parlamentet. Ez együttélési helyzetet teremt, amely most patthelyzetbe került.
7. Mik a valós következményei a francia népnek?
Ez kormányzati bénuláshoz vezethet, amikor a gazdaságról, közszolgáltatásokról és biztonságról szóló fontos döntések elhúzódnak. Bizonytalanságot teremt, ami befolyásolhatja a munkahelyeket, beruházásokat és a társadalmi stabilitást.
8. Miért nem tudnak egyszerűen kompromisszumot kötni a pártok és koalíciós kormányt alakítani?
A fő pártok alapvető kérdésekben, mint a bevándorlás, gazdaságpolitika és Franciaország szerepe Európában, mélyen ideológiailag ellentétesek. A szélsőbal és a szélsőjobb egymást...
